portfolioblogger

A magyar kormányzati kiadások a mindenkori GDP 50%-a körül mozognak, ami a középmezőnyt jelenti az EU-ban. Keleti szomszédaink jóval alacsonyabb, egyes nyugati országok jóval magasabb újraelosztást alkalmaznak.

Az abszolút jövedelmi helyzet azt mutatja meg, hogy mennyi pénzünk van. A relatív jövedelemi helyzet ellenben azt, hogy mennyinek érezzük. A "mennyinek érezzük" kérdésre az adja meg a választ, hogy mire telik és mire nem. Ezt elemezzük a mai cikkben, a KSH vonatkozó, 2012 évi felméréséből nyert adatok alapján, elsősorban a lakhatási körülményekre és az eladósodottságra helyezve a hangsúlyt. 

Nők. Na, persze: család, meg gyerekek, meg házimunka - hol van ma már mindez? És hova vezetett mindez anno? A mai blogbejegyzés arra keresi a választ, hogy a női emancipáció hogyan jelenik meg a nők gazdasági aktivitásában és iskolai végzettségében - összehasonlítva a férfiakkal.

Az egy háztartásban élő személyek száma 1970 óta folyamatosan csökken: akkor még közel 300, már csak 236 személy jut 100 háztartásra átlagosan. A csökkenés két trendnek köszönhető. 

Megjelentek a 2011-es népszámlálás adatai és alkalmasnak találtattak némi szemezgetésre. Az első téma, amit megvizsgálunk a népesség lesz.

Az ország üzemanyag fogyasztása 2009-ben érte el a csúcsát, majd radikális csökkenésnek indult, és 2012-ben a 2001 évi szinten állt. Mi történhetett?

Az ország üzemanyag-fogyasztását alapvetően az üzemanyag árak alakulása, a gépjárműpark minőségi és mennyiségi adatai, valamint a mindenkori életszínvonal és fogyasztási hajlandóság határozzák meg. Ebben a cikkben az első két tényezőről lesz szó. 

A KSH 2012 évre vonatkozó, relatív anyagi helyzetet elemző felmérése szerint, a magyar lakosság mintegy kétharmada nem engedheti meg magának, hogy évente legalább egy hétre elmenjen nyaralni. A legszegényebb jövedelmi tizedben arányuk szinte 100%-os, de még a leggazdagabb tizedben is 25%.

Tegnap felmerült az a jogos olvasói kérdés, hogy hogyan lehetséges, hogy bizonyos kelet-európai társnépeink minta-anti-diszkriminatívak, soha még csak meg sem fordul a fejecskéjükben a negatív előítéletek legapróbb szikrája sem, bezzeg a gonosz svédek egész nap csak azon merengenek, hogy kit lehetne még diszkriminálni - holott a tapasztalat nem épp ezt mutatja.